Az önismeret 9 kulcskérdése

A önismeret legnagyobb kihívása, hogy egy folyamatosan változó, átalakuló s látszólag rendszerezetlen választömegben akarunk kiigazodni. A 9 kulcskérdés megválaszolása megmutathatja azon – személyenként többé-kevésbé eltérő – rendező elveket és hatásokat, melyek meghatározzák az életünket.

Minden kérdés kapcsán van egy-két olyan tényező, amire elsőre nem feltétlen gondolnánk. S pont ezen csavaros, az érem két oldalát figyelembe vevő megközelítés az, ami az igazi ereje ennek a 9 kérdésnek. Mert nem csak az érdekes és fontos az életünk szempontjából, amit válaszként megfogalmazunk, hanem az is, amiről folyamatosan megfeledkezünk.

A többi részlet a kérdések bemutatása során fog kibontakozni.

Mit adhat a 9 kérdés megválaszolása?
1. Mi a legfontosabb az életedben?
2. Melyik alapösztön hajt leginkább?
3. Hogyan kapcsolódsz másokhoz?
4. Miként reagálunk az élet nehézségeire?
5. Milyennek látjuk a világot?
6. Hogyan érjük el céljaink másoknál?
7. Mi a legnagyobb félelmünk?
8. Milyen a kapcsolatunk idővel?
9. Miként oldjuk meg a feladatokat?

Mit adhat a 9 kérdés megválaszolása?

A 9 kérdés lényege, hogy különböző irányokból megvizsgálva a személyiségünket, láthatóvá váljon a személyiségünk alapja. Azon tényezők összessége, aminek révén kialakultak, pontosabban kiszelektálódtak a gyerekkori tapasztalatainkból a személyiségünk összetevői.

Sokkal mélyrehatóbb ismeretekhez juthatunk ennek révén, mint akkor, ha csak a 4 vérmérsékleti típus alapján akarjuk megérteni a világunkat:

  • mi az, ami a létállapotunk alapja
  • miként hatunk a világra
  • milyen cél elérése motiválhat minket igazán
  • milyen képességet kell hozzá fejleszteni
  • Milyen két szélsőség fele haladhat az életünk
  • Miből meríthetünk erőt
  • Mi az a helyzet, amit jó elkerülnünk
  • Mivel oldhatók fel a létünk bajai
  • Miként gondoskodunk másokról, s annak milyen buktatói lehetnek
  • Mivel nehezíthetjük meg az életünk
  • Mi a leggyakoribb félreértésünk
  • mi az, amit mindenáron el akarunk kerülni
  • Hogyan védekezünk a nehéz helyzetekben

S a sor még sokáig folytatható. Én 45 eltérő szempontot gyűjtöttem össze eddig, de tudom, hogy még bővíthető a szempontrendszer.

tusrajz egy női fejről
Agyunkban folyamatosan cikáznak a gondolatok. Hosszabb távon abba tényleg belel ehet őrülni.

1. Mi a legfontosabb az életedben?

Az életünk legfőbb hajtó ereje sok esetben nem igazán ismert. Ha nem tudjuk s nem ismerjük azt, ami alapján hozunk meg a tudattalan döntéseinket, nem fogjuk azt sem érteni, mi miért történik az életünkben.

Nincs annál kiábrándítóbb, mint amikor a terveinket felülírjuk egy-két önkéntelen döntéssel, aminek az alapjai rejtve vannak. S megjósolhatatlan a következő lépésünk is, mert a félig tudatlan döntéseink oka ismeretlen.

A döntéseink alapjait három nagy csoportba sorolhatjuk.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

  • Az egyik mozgatóerőnk, hogy az önállóságunkat, a másoktól való elkülönülés és megkülönböztethetőséget fenntartsuk.
  • A második mozgatórugónk pont ellenkezőleg, minden áron másokhoz akar kapcsolódni, hogy mások figyelmét megszerezzük, s annak következtében pozitív érzéseket élhessünk át.
  • A harmadik mozgatórugónk a biztonságra való törekvés, amit elsődlegesen a megértés, az értelem használatával akarunk elérni.

A történetet bonyolítja, hogy egy stresszes, kiélezett helyzetben nem ugyan az a mozgatórugó fog dominálni, mint egy kiegyensúlyozott, harmonikus időszakban. S egy örömteli, boldog időszak preferenciái is éremben fognak különbözni az előző kettőtől.

De nem mindenkinél. S pont ez jelenti a legnagyobb kihívást az elsődleges mozgatórugónk felismerésénél. Erre így közvetlenül nem is szoktam rákérdezni a 9 kérdést kiértékelő konzultáción, mert a válasz pont annyira lenne megbízható, mint mérés nélkül megtippelni a pillanatnyi vérnyomásunk.

barlang végén látszik a tenger
Ha képesek vagyunk a jelen életünk keretein túllépni, akkor bármi lehetségessé válhat.

2. Melyik alapösztön hajt leginkább?

Az emberi létünk ösztönszerű elemeiről beszélni nagyon nehéz. Sokunk nem is akarja elfogadni, hogy az ösztöneink hatása alapvetően meghatározza a létünk. Pedig igen. Én ezt szoktam egy ember kapcsán elsőre belőni, annyira szembeötlő egy szakavatott szem számára. Sok esetben meg sem kell szólalnia az illetőnek, az egész megjelenésünkön át sugárzik az, akik vagyunk.

A három alapösztön között nem lehet fontossági sorrendet felállítani. Ez, a mozgatóerőtől eltérően, nem változik. A fő alapösztön senkinél sem változik, az egy egész életünkön át elkísér minket.

  • Az egyik alapösztönünk a létünk, a jövőnk, a megélhetésünk biztosítása.
  • A második alapösztönünk a kapcsolatrendszerünk ápolása.
  • A harmadik a fajfenntartás ösztöne.

Mind a három alapvető ösztönnek vannak következményei, s talán ennek ismerete befogadhatóbbá teszi ezt a kérdést.

  • Aki folyamatosan aggódik a munkája, a megélhetése, az egészsége és a jövője miatt, az biztosan egzisztencialista alapösztönnel rendelkezik.
  • Akinek minden döntését alapvetően a barátai, a munkatársai határozzák meg, az biztosan szociális alapösztönnel rendelkezik.
  • Akit folyamatosan a hangulatai, az érzései, pillanatnyi hangulata határoz meg, az biztosan szexuális alapösztönnel rendelkezik.

Tehát egy szexuális alapösztön nem feltétlen jelent túlfűtött szexualitást, de a túlfűtött szexualitás mögött többnyire szexuális alapösztön rejtőzik meg. Egy szexuális alapösztön, amennyiben az sérült, okozhat akár frigiditást is. Mert egy a alapösztön túlhangsúlyozása pont olyan káros lehet, mint annak tudatos elnyomása vagy sérülése.

Itt jön elő a valódi önismeret igazi ereje. Látja mindennek a két szélsőségét, s nem akarja a két történetet külön kezelni, miközben a gyökerük ugyan az.

Egy túlfűtött anyagiasság eredményezett bőséget, akár fékevesztett anyagi harácsolást is. Miközben ugyan ennek történetnek a másik véglete okozhat folyamatos anyagi nehézségeket, akár hajléktalanságot is.

3. Hogyan kapcsolódsz másokhoz?

Ez a kérdés csalóka lehet, mert látszólag az előző kettő kombinációjára kérdez rá. A helyzet ennél picit összetettebb.

Az előző két kérdés tisztázásához én 3-5 csalafinta kérdést szoktam alkalmazni az első egyéni konzultációmon, s ezzel párhuzamosan szokott a kommunikációs, társas kapcsolatok felmérése történni. Bárhogy is legyen, az embernek muszáj kommunikálnia, s hogy ezt miként teszi, az pont annyira meghatározó egy embernél, mint az, milyen törekvések és tudattalan döntések befolyásolják az életét.

Egy közösségnek mindig van három jól elkülöníthető része, s ebbe a három részbe három eltérő kommunikációs stratégiával rendelkező ember tartozik.

  • Egy társaságnak mindig van egy központi figurája. Őt a legkönnyebben felismerhetők. Őket szokás hangadóknak nevezni, habár a hatásukat többféle módon is kifejthetik.
  • A második csapat a hangadók körül helyezkednek el. Ők azok, akik a hangadókat követik, akik idomulnak a többi emberhez. Ők adják egy közösségnek az erejét, a nagyobb felét.
  • S vannak a háttérbe húzódók, a kívülállók, akik akkor érzik jól magukat, ha békén hagyják őket.

Ebben is van egy (pontosabban kettő) csavar. Egyrészt mindenkiben két kapcsolódási stratégia is munkál egyszerre. Ami azt is jelentheti, hogy egyszerre van valakiben jelen a társaság közepében való lét igénye, valamit a hátrahúzódás és az egyedüllét megélésére való törekvés.

Úgy értem egy adott pillanatban, egyidejűleg.

S amit a stresszes, a kiegyensúlyozott és boldog állapotok három eltérő viselkedési módjáról írtam az első kérdésnél, az itt is meg fog jelenni, ahogy a 2. kérdést leszámítva mindegyiknél…

kezek kapcsolódása
Az emberi kapcsolódás alapvetően az érzésekről szól. Amit teszünk, az csak kifejezi azt..

4. Miként reagálunk az élet nehézségeire?

Eddig volt a bevezető rész. Most kezdődnek a rázós kérdések. De hogy ne kezdődjön olyan hirtelen, szeretnék egy popslágert felidézni a kilencvenes évekből, mely pontosan bemutatja azt, amiről innentől szó lesz.

Sípos F. Tamás dalára gondolok. A dal szövegírója szerintem egy zseni volt. Nem leltem meg az eredeti videó klipet a neten, pedig az is pont annyira jól sikerült, mint amilyen jó maga a dalszöveg. Minden sorához sikerült megtalálni a legmegfelelőbb karaktert.

S a refrén pontosan kiemeli a leglényegibb pontot, ami számunkra most a legfontosabb.

Mindenkinek van keresztje.
Hordja egy egész életen át!
Tök mindegy ki tesz keresztbe.
A sors mindig beletrafál.

Magyarul nincsen véletlen, nincs igazságtalan sorscsapás. Csak helyzetek, melyek pont azon részeinkre, tulajdonságainkra mutatnak rá, amivel jó lenne valamit kezdenünk.

  • Ha minden helyzete dominálni akarunk, akkor idővel falakat fogunk építeni magunk körül mások ellenállásából.
  • Ha folyamatosan másokkal foglalkozunk, hogy ránk figyeljenek, elvesztjük az önállóságunk.
  • Ha folyamatosan ki akarjuk kerülni a konfliktusokat, akkor meg folyamatosan nyaggatni fognak minket.

A dolog ezen a ponton azzal lesz még bonyolultabb, hogy amikor ezek megnyilvánulnak, akkor tízféle életstratégia és tizenkétféle megoldási mód maszkjának keverékébe lesz becsomagolva a megküzdési módszerünk. De ennek feltárása többnyire a második konzultációra szokott maradni, mert ennek átbeszélése, annak összes következményével önmagában is legalább két órát igényel, s arra én magam is fel szoktam készülni.

Jelentkezés 9 kérdés konzultációra—>.

5. Milyennek látjuk a világot?

Ez a kérdés mutat rá leginkább arra, mi is van a fejünkbe, mi az, amit igaznak vélünk. Egyik sem jobb, mint a másik, mindegyik csupán egy lehetőség ugyan azon tapasztalatok szemléléséhez.

Az élet nehéz, folyamatos küzdelem, ezernyi kihívással és nehézséggel, aminek kapcsán helyt kell állnunk. Az életünk tucatnyi élethelyzetében el kell játszanunk a szerepeinket, hogy rendet s békét teremtsünk. Hogy minden a megfelelő módon tudjon működni, s ne kerüljön hiba az elképzeléseink útjába.

Vagy inkább a közösség az első, s a problémák igazából másodlagosak. Mert nem az számít, mit tudsz és mire vagy képes, hanem az, kinek látszol s kinek játszol? S teljesen mindegy, mi volt eddig, a látszat a fontos, hogy az emberi tartásod és önérzeted megőrizd. hogy elérd a vágyaid által meghatározott célokat?

Vagy az egész egy káosz, s már nem is érted, valójában mi is a fontos. Igyekszel felfogni, mi is történik körülötted, keresed a tájékozódási pontokat ebben a rohanó és őrült világban, de csak a bizonytalanságod és szorongásod nő napról napra?

Nem tudhatom kinél-kinél melyik igaz. Ez mindenkinél egyedi és változhat is. Pont ezért ezt a kérdés, pontosabban jó pár másik kérdést sem ebben a formában szoktam a konzultációk során feltenni. Hanem egy pici csavart szoktam bele tenni.

Mert nem akarom az elemzésre jelentkezők munkáját megnehezíteni. (Igen! Megnehezíteni.)

Amikor a 9 kérdést valaki előre jól átgondolja, s előre megalkotja a válaszokat, sok apró részlet elsikkadhat, ami egy teljes kép megalkotása során fontos lehet. De azért engem sem kell félteni, A nagyon okos, esetleg az enneagram rendszerét is jól ismerő embereket is meg tudom táncoltatni a 9 kérdést kiértékelő konzultáción —>

A kínaiak szemében a cseresznyefa-virágzás nyugodt békéje fejezi ki a boldogság és a harmónia állapotát...

6. Hogyan érjük el a céljainkat másoknál?

Talán az előző kérdés bemutatása kapcsán nem meglepő, hogy ezzel folytatom. Az előző bekezdés szélsőségesen manipulatív. Ugyanis a tényleges válasz a feltett kérdésre a linkek mögött van.

A három gyökér érzés az, ami minket zsinóron rángat, ha nem vagyunk eléggé éberek és tudatosak. Van arra módszer, hogy az érzéseink hatását  közömbösítsük, anélkül, hogy elnyomnánk őket. De ennek megértéséhez még pár fontos dolgot jó világosan látni. Például azt, miként igyekszünk másokat bevonni a saját játszmáinkba.

  • Az első csoport a jól ismert dominancia, amikor minden áron én akarok a középpontba kerülni. A saját szerepem túlhangsúlyozva én akarom állandóan megmondani a tutit.
  • Másokat helyezve a középpontba is lehet irányítani. Például a segítés által függő helyzetet kialakítva másokkal szemben, vagy állandóan a bajaink sorolva, panaszkodva. Vagy folyamatosan jelezni az igényeink, sürgetve másokat, jelezvén azt, mennyire fontos a másik ember szerepe a mi életünkben.
  • S a szeszélyes érzelmi hullámzások kedélyborzoló hatásáról ne is beszéljünk. Amikor valakihez nem lehet kapcsolódni, miközben jelen van az életünkben, az az fel tud minket őrölni. S ide tartozik a passzív-agresszív játék is.

Talán az utolsó pont némi magyarázatra szorulhat, mert félreértéshez adhat okot.

A 2. kérdésnél arról volt szó, hogy a szexuális életösztön következménye a hangulatok alapján való döntéshozatal. Itt viszont viszont nem feltétlen erről van szó.

Van, aki képes az érzelmi hullámzásaitól függetlenül egy dologra összpontosítani, miközben van, amikor közel engedi magához az embereket, s van, amikor meg nem. S ez a hullámzó kapcsolódási képesség az, ami másokat az őrületbe kergethet.

Jelentkezés 9 kérdés konzultációra—>.

7. Mi a legnagyobb félelmünk?

A félelmeinkkel nem igazán szeretünk szembe nézni. Ennek főleg az az oka, hogy nem tanultunk meg együtt élni velük. Pedig a félelmeink révén válunk a legkönnyebben irányíthatókká, okozva nem kevés fejtörést magunknak és környezetünknek.

Íme néhány példa a félelmeinkre, a teljesség igénye nélkül:

  • félünk attól, hogy elsodornak az érzéseink, s nem tudjuk azt kontrollálni;
  • félünk attól, hogy hibázunk, vagy mások hibái miatt minket ítélnek el;
  • félünk, hogy megtalálják a sebezhető pontunk, s annak révén bánthatnak minket;
  • félünk attól, hogy nem vagyunk méltók mások szeretetére;
  • félünk attól, hogy mások segítségét és társaságát elveszítjük;
  • vagy pont fordítva, félünk mások segítségétől függeni;
  • félünk, hogy haszontalanokká vagy magatehetetlenekké válunk;
  • félünk előtérbe kerülni, mert azzal elveszthetjük a kapcsolataink;
  • félünk, hogy a siker vagy egy párkapcsolat miatt elvesztjük az egyéniségünk

Sokszor azt veszem észre néha magamnál is, hogy jobb híján a félelmeinket gyakran a szőnyeg alá söpörjük, s aki azt meg szeretné piszkálni, arra anyatigrisként támadunk rá.

kisgyerek sapkában és sálban
Az életünk minősége attól függ, mi a fontos számunkra, s mire fordítunk több időt..

8. Milyen a kapcsolatunk idővel?

Az idő pont annyira realív az életünkben, mint bármi más. Totálisan másképp érzékeljük az idő múlását akkor, ha igzalmas és örömteli események tömkelege ér minket, s akkor, ha épp halálra unjuk magunkat. Ebben semmi új nincs.

De van az időhöz való viszonyunknak egy másik aspektusa, mely a tevékenységeinkhez kapcsolódik:

  1. Sokakat állandóan szorít az idő. Párhuzamosan több dolgot is csinálnak, fáradhatatlanok, s az időkihasználás művészei. Még akkor is, ha ők többnyire nem művészlelkek.
  2. Másoknak az idő egy szükséges eleme a sikernek, s pont ezért igyekeznek azt jól felhasználni, hogy látszódjon az erőfeszítésük gyümölcse.
  3. Mások viszont túltervezik a feladataikat, s soha nem jut idejük semmire. Mert mindent tökéletesen és jól akarnak elvégezni, ami folyamatos belső feszültségük egyik forrása.
  4. Valaki igyekszik a kötelezőt hamar letudni, hogy a felszabaduló időben a barátaival legyen, nekik segítsen.
  5. Van, aki időkeretekben gondolkozik, s nagyon zavarja, ha nem tud haladni másik ember időkezelési problémái miatt.
  6. Valaki az időbeosztás művésze. De annak betartása, a tervének követése már nem megy, ezért folyamatosan improvizál.
  7. Valaki a tervezéssel nem sokat törődik, csak egyszerűen sorra veszi a teendőit, mindenre rászánva a szükséges időt. Ami miatt időnként meg is csúszik, mert a jó munkához idő kel.
  8. Vannak, akik jól terveznek, jól is követik azt, s még a pihenésre is betervezik az időt. Mert pontosan tudják, hogy hajlamosak időnként elfáradni, s azt figyelembe is veszik.
  9. S hát vannak a késés bajnokai is, akik képtelenek bárhova megérkezni időbe. Mert mindig belefeledkeznek egy számukra érdekes tevékenységbe

Ezen kérdés kapcsán szokott leghamarabb felmerülni az a totál értelmetlen kérdés, hogy miért nem ilyen vagy olyan az ember.

Erre egy értelmes és igazán használható válasz van: Mert ő egyszerűen nem olyan! S ha megfeszülsz sem lesz másmilyen.

Pontosabban lehet másmilyen is, ha megleljük annak okát, mi köti az életét gúzsba, s miként lehet azt feloldani, átformálni.

Jelentkezés 9 kérdés konzultációra—>

9. Miként oldjuk meg a feladatokat?

Minden munkaadót ez érdekel, ha bárki kapcsán el akarja dönteni, érdemes-e felvenni. Erről szoktunk a legszínesebb képet festeni egy állásinterjún. Ettől még a valóság többnyire hamar kiderül. Mutatok pár jellegzetes hozzáállást:

  1. “Igyekszem mindent kézben tartani a munkám során, mert mások gyakran hibáznak s lassúak!”
  2. “A munkám sikeressége számomra alapvető, ez éltet, ez hajt előre!”
  3. “Nem szeretem a félmegoldásokat, mindent pontosan és precízen szeretek megcsinálni!”
  4. “A munkám során a legfontosabb, hogy elismerjék azt, amit másokért teszek!”
  5. “Akkor tudok jól dolgozni, ha pontosan elmondják azt, mit is kell csinálni!”
  6. “A munka megtervezésében örömömet lelem, szeretek improvizálni is, de a napi rutin a halálom.”
  7. “Szeretem a munkát alaposan átgondolni, tisztázni a homályos pontokat.”
  8. “Nekem a munkához nyugalom kell, utálom, ha folyamatosan félbeszakítanak, megzavarnak”
  9. “Élvezem, ha a munkámba bele tudok adni apait-anyait. Ha minden rezdülésem bele tudom tenni”

Egy munkaadó persze nem ezen tulajdonságokat keresi feltétlen, de attól még ezt fogja valójában találni. S jaj annak, aki óvatlanul és meggondolatlanul olyan embert tesz vezető pozícióba, aki nem igazán vezetőnek való.

Elárulok egy műhelytitkot, ami ehhez a kérdéssorhoz (is) kapcsolódik:

  • A kilenc kérdésből az első négy kérdésre három válasz közül lehetett válaszolni.
  • A második ötre meg 9 elkülönülő válasz van.
  • Az összesen 34x95=314 válaszlehetőséget jelent.
  • Ami 4.782.969 lehetséges eltérő személyiséget jelentene.

A valóság az, hogy ez a kérdéssor, illetve annak kiértékelés csupán 54 alapvető karaktertípust ad meg, s annak különböző aspektusaira kérdez rá. Ami jóval több, mint a 4 habitusteszt eredménye, de bőven elegendő ahhoz, hogy minden lényeges momentuma az életünk alapjainak érintve legyen.

Jelentkezés az önismeret 9 kulcskérdésének elemzésére —>


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

2 Replies to “Az önismeret 9 kulcskérdése”

  1. Viktor! Tetszenek a kérdések, az enyém a következő: hogyan lehet felismerni valakinél azt, hogy egy viselkedés (vagy egy hajlam, vagy egy “működési mód”) a vele született személyiség megváltoztathatatlan része, ami örökké úgy marad, VAGY “lebontható”, megváltoztatható, mert az a családi, társadalmi programozásból származik?

    • A személyiségünk s az életünk összetett, s nem ok nélkül való az a családi minta, amibe beleszületünk. S az sem, mit veszünk abból magunkra. Ez annak a történetnek a része, amit erre az életre vállalunk. S ezt nem szabad külön kezelni.

      Elméletileg minden megváltoztatható az életünkben, semmi sem fix vagy örök érvényű. De ennek kimondása és tudatosítása még nem jelenti azt, hogy bármit meg tudunk változtatni gyökeresen az életünkben egyik napról a másikra.

      A változás mindig egy folyamat. Aminek az egyes elemei a gondolkodásunkhoz kapcsolódnak, mások az érzésekhez, s megint mások a cselekedeteinkhez.

      Olyan az egész, mint egy hatalmas gordiuszi csomó, amit nem lehet egy hatalmas kardvágással elvágni. Sokan ugyan erről álmodoznak, de ez a legtöbb ember számára ez nem lehetséges.

      Annak megtalálásához, hol érdemes éppen változtatni, van egy nagyon egyszerű technika. Ott próbálunk meg változtatni, ahol “a cipő legjobban szorít”.

      S amikor elkezdünk azon dolgozni, akkor derül ki az, hogy ott éppen lehet változást elérni, vagy a változás akadályait még fel kell oldani. S általában erre nem fektetnek elegendő hangsúlyt a coachok és más segítők. Mert annak elmondása, hogyan lehet jobb az élet általában nagyon kevés a tényleges változáshoz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..