Mindenki boldog szeretne lenni, s elkerülni a szenvedést. S mégis égbe kiáltó hülyeségeket csinálunk nap mint nap, amivel a saját boldogságunk gátjait építgetjük. Mert az önértékelésünk nem a megfelelő alapokra helyezzük. Pedig boldogságnak a megfelelő (s nem a helyes) önértékelés az egyik alapfeltétele.
Sokan a célok kapcsán hirdetik, hogy azokat elérve boldogok leszünk. Még olyannal is találkoztam, aki a boldogságot elérő célkitűző tanfolyamot hirdetett. Én ezekben nem hiszek, mert a célok olyanok, hogy sosem az történik, amit előre elterveztünk, s csak a szenvedést növeli, aki változó körülményekre építi az önértékelését.
A boldogság igazi állapota pont attól nagyszerű, hogy nem kell hozzá semmi, csupán a pillanat megélésének öröme. Minden, ami az itt és most örömétől eltávolít minket, azt érdemes eltávolítani az életünkből. S minden, ami a nyugalom és béke megélését támogatja, azt érdemes rendszer szinten az életünk részévé tenni. Ez ugyanis támogatja az életünket.
Leírva ez talán egyszerűnek is tűnhet. De amikor elkezdenénk ebbe az irányba menni, s tudatosan felépíteni a saját életünket, rengeteg “akadály” jelenhet meg. Érdemes megnézni, mit és hogyan érdemes tenni, s főleg azt, hogy miért, hogy az önértékelésünk a helyére kerüljön.
Segíthet a döntést meghozni, hogy magunknak hozzuk meg a döntés, és nem mások elvárásait követve. Ne arra pazaroljuk el az életünket , hogy mások zavarodott életéhez igazodunk, egy élő díszletet megteremtve.
A boldogság forrása 1: tudatos önértékelés részletei…
