Szokásaink és szorongásaink megfigyelése

Önmagunk megfigyelése csupán egy eszköz, amivel a szokásainkra és szorongásainkra, illetve azok hatására ráláthatunk. Ha ezen pont kimarad az önismeret és a spiritualitás útján, abból sok jó nem fog kialakulni, s csak menekülésnek használjuk a meditációt és a spiritualitást, a világ zűrzavara elől menekülve, abból nem lesz érdemi átalakulás és fejlődés.

Élhetünk elvonulásban, akár szerzetesként is évekig, s még sem fog semmi változni. Ha nem indul meg bennünk egy átalakulási folyamat, mely a szokásainkra és szorongásainkat átformálja, csak az időnket fogjuk vesztegetni.

Pont erre mutat rá az a tény is, hogy sokan képesek mindenféle spirituális gyakorlat nélkül is változni és fejlődni, mert az átalakulás útja elindult náluk, mindenféle tudatos folyamat nélkül, csupán a környezetükben élők jó példája révén.

Életünket ezernyi dolog meg tudja nehezíteni. Érdemes ezeknek búcsút intenünk.

Szokásaink és szorongásaink forrása

Charles Readenek van egy intelme, ami megmutatja, miként építjük ki a mindennapi nehézségeink forrásait:

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!

Tudom, hogy ezt a tanítást sokan Buddhának tulajdonítják, s a tanításának szellemiségéből ezen mondatok következnek. Viszont annak említése, hogy az egész történet csupán egy mulandó álomkép, nem kerül említésre, pedig Buddha igyekezet ezen tanítások kapcsán mindig ezen aspektust is megemlíteni.

Tehát annak forrása, ahogyan folyamatosan megteremtjük életünk kellemes és kellemetlen helyzeteit a gondolatainknál érhetőek tetten.

Ha bosszúsak, pesszimisták és magunkban fortyogóak vagyunk, egy igen nagy szenvedéskupacot fogunk megteremteni magunknak.

Amennyiben képesek vagyunk a gondolkodásunkból és szavainkból eltávolítani:

  • a neheztelést;
  • a panaszkodást;
  • a korábbi sérelmek folyamatos felemlegetését;
  • a negatív eshetőségek folyamatos felsorolást;
  • Annak ismételgetését, hogy mennyire szerencsétlenek/betegek/szegények stb. vagyunk, s nekünk minden balul sül el.

akkor igazán sok kíntól és szenvedéstől szabadíthatjuk meg magunkat és környezetünket.

Kövess engem a facebookon is!!

Ez a fajta megközelítésnek semmi köze a pozitív gondolkodáshoz. Ez egyszerűen az érzelmi és mentális környezetszennyezésnek ad egy egyértelmű határt, melynek révén nem növeljük a bajt, amiben benne vagyunk.

Másrészt érdemes azt a 8 kifejezést is kiküszöbölnünk a szóhasználatunkból, melynek használata árthat a mindennapjaink során.

Szokásaink és szorongásaink következménye

Bármit csinálunk, mindenkinek kialakul az énképe (egója) 6-8 éves korára. Az ego nem más, mint egy védelmi rendszert, s ennek a védelmi rendszernek a megfigyeléséről szól a Harmóniateremtés első lépése.

Mindenki pontosan azokat az élményeket éli meg, amire a korábbi cselekedetei és tapasztalatai mutatnak. Nagyon nagy különbség van a között, hogy egy hasonlóan kritikus helyzetben ki hogyan reagál.

A belső béke és a stressz egymást kizáró állapotok.

Az eltérések oka a meglevő szokásaink és szorongásaink.

  • Amelyik területtel kapcsolatban kevés bennünk az ártó szokás és a szorongás, illetve azokat korábban átformáltuk, azon területekkel kapcsolatban a kihívásokat könnyedén meg tudjuk oldani.
  • Amely területtel kapcsolatban viszont sok az ártó szokás és a szorongás, azon területen a kihívások megoldása is extra erőfeszítést jelentenek

Ezek pont ezek a különbségek okozzák az egyéni sorsokban a minőségi eltéréseket. Minden siker az adott területen növeli az önbizalmunkat, s minden kudarc csökkenti azt. De ennek a hatásnak a mértéke nem minden esetben azonos:

  • Amely területen kevés a ártó szokásunk és a szorongás bennünk (s ezért magabiztosak és eredményesebbek vagyunk), azokon a területeken a siker a saját önértékelésünket erősíti. A kudarcot is jobban viseljük, könnyedén el tudjuk fogadni azt, hogy nem minden sikerül az életünkben.
  • Amely területhez kapcsolódóan viszont sok az ártó szokás és a szorongás bennünk (és ezért az önbizalmunk is foghíjasabb), azzal kapcsolatban a sikert többnyire nehezebben fogadjuk el. Szerencsének vagy másoktól függőnek értékeljük csupán. A kudarcok hatása viszont sokkal drámaibb, tovább rontanak az egyébként sem túl fényes önképünkön.

A dolgokat nem érdemes túlkomplikálni. Mert a világunk néha egyszerűen is megérthető, ha a megoldások nem is mindig annyira triviálisak.

A pszichológiai módszerek sokat tehetnek azokért, akiknek a szokásai és szorongásai nem gyökereznek mélyen, mert csak pár kellemetlen vagy fura élményen alapulnak. Akinek ez a szerencsés helyzet nem adatott meg, azok kénytelen lesznek a szokásaival és szorongásaival komolyabban foglalkozni:

Szokásaink és szorongásaink átformálása —>


Oszd meg saját tapasztalataidat!

Hozzászólás eddig.

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..