8 boldogság (kommentár)

A boldogság keresése egy idős az emberiséggel. S pont ezt a témát válassza Jézus is az első tanítása témájául. Az, amit ebben a tanításban megmutat, az jelentősen eltért az akkori kor megközelítésétől. Legalább annyira, mint amit ma is tapasztalhatunk a mindennapjainkban. 🙁

Ma sok szerző és terapeuta alapvetően technikai kérdésként kezeli a boldogságkeresést, s olyan kész válaszokat igyekeznek adni a mai kor emberének, amitől a belső hiányérzetünket csillapítani tudjuk.

A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ezek a módszerek hosszabb távon kiüresednek, mint ahogy azt már megmutattam az önfejlestő utak bemutatásakor. S pont ezért érdemes visszamenni Európa szellemi gyökeréhez, mindenféle vallási pátosz nélkül, s megnézni mindazt, ami Jézus egész munkásságának az alapját és értelmét jelentette.

Ha ezt nem tudjuk megnézni elfogulatlanul, akkor igazából nem érthetjük meg az ezen tanítást követő három évet sem, melyben benne van megannyi példabeszéd, csodatétel és maga a kereszthalál misztériuma is a feltámadással.

Egyszerűség és a lelki szegények

“Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5.3

Jézus a boldogságot nem bonyolítja, nem ad rá ezernyi címkét, s nem akarja megérteni vagy megmagyarázni. A boldogság minden ember legfőbb vágya, ezért Jézus tanításának legfőbb üzenete az öröm és a boldogság megélésére való felhívás.

Ezért is nevezik a tanítását örömhírnek, aminek kapcsán van egy hatalmas félreértés. Amit nagyon sokan hisznek és hirdetnek. Az örömhír nem a kereszthaláláról szól. A kereszthalál a szenvedésről és annak tudatos felvállalásáról szól, s nem a bűnbocsánatról.

Érzem a hátamon a hithű keresztények köveit, de a valóság már csak ilyen. S nem érdekel, hisz tudom, hogy az igazság sokféle.

A boldogság kapcsán arról beszél Jézus, hogy a boldogság titka az egyszerűségben rejlik. Az egyszerűséget pedig úgy mutatja be, mint ami minden mesterkéltségtől mentes.

Emberi kapcsolatok

“Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.” Mt 5.4

Ma többnyire, ha valakitől az állapota felől érdeklődünk, azt feleli, hogy jól van. De ha megkaparjuk, nagyon hamar kiderül, hogy NEM jól van. Csak sikk lett nem felvállalni a fájó érzéseinket, becsapva magunkat és a környezetünket is.

Nem merjük megmutatni azt, ami éppen bennünk érik (forr), mert félünk attól, hogy ezzel mások visszaélnek (megszégyenítenek, lejáratnak vagy tudatosan kihasználják a gyenge pontunkat).

Valljuk be őszintén, nem véletlenül. Sokunk annyira fél, hogy sérülhet, hogy támadva védekezik. Ma már nagyon kevesen tudják azt, mit jelent a tisztelet azon formája, hogy nem mászom bele mások életébe.

Ezért azt érezzük, hogy a sebezhetőségünk megmutatni nagyon veszélyes. Inkább pózolunk, mert jók akarunk lenni. Mert jól akarunk viselkedni. Mert el akarjuk rejteni a fájó pontunkat, nehogy megtámadhassanak minket.

egyszerű papírrepülő sziluetje
Sokszor egy apróság is elég, hogy megajándékozzuk vele a másik embert.

Szelíd, őszinte s törődő élet

“Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” Mt 5.5

Az emberi ego játszmáiról Jézus a hegyi beszédben mindenkit lebeszél. A boldogságnak nem kell cégér. Az csöndben is van, szelíden megbújva a pillanatok megélésében. Emlékezzünk vissza az irgalmas szamaritánus történetére. Egy egyszerű, a többség által megvetett nő, aki egyszerűen a szívére hallgat, s segít másoknak.

Hogy ez ma mivé fajult, arról nem szeretnék sokat mesélni. Jézust követő “felkent papok”, akik úgy viselkednek, mint Jézus idejében a farizeusok, szenvedő és menekülő emberek ellen beszélnek, tudatosan arra hívják fel a hívek figyelmét, hogy nehezítsék meg a szenvedők életét még jobban.

Borzalom.

Nem gondolom, hogy a közel-keleti és az afrikai menekültekkel kapcsolatban az a megoldás, hogy Európába jönnek. Azt viszont igen, hogy a helyzet megoldásában Európának és az EU kormányainak oroszlán szerepet kell vállalniuk.

“Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.” Mt 5.6

Az információ forradalma annyi ingerrel árasztott el minket, hogy bemerevedett az életünk. Szinte teljesen süketek vagyunk az új dolgokra, holott a világunk folyamatosan megújul, s ha meg akarjuk őrizni a belső örömteli világunk, külső szinten folyamatosan érdemes formálódnunk, alkalmazkodnunk a változásokhoz.

“Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.” Mt 5.7

Jézus életének egyik fő eleme, a mások felé való odafordulás. Mindenkihez van egy jó szava, minden helyzetben keresi a jót, az örömtelit, a boldogítót. S pont ezzel gyógyít igazán. Az cselekedetei zömével azt üzeni, hogy jót tenni természetes.

Túllépni az ego törtetésén

“Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.” Mt 5.8

Akinek nagyobb a hangja, annak még nem feltétlen van igaza. Választhatjuk a saját elképzelésünk, nemet mondhatunk mások nyomulására.[/caption]

Jézus folyamatosan odafigyel minden elesett emberre, s teszi mindazt, ami belülről jön. Nem igazán érdekli, hogy ez másnak tetszik-e vagy sem, nem igazán foglalkozik mások elképzeléseivel vagy véleményével, amikor cselekvésről van szó.

“Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” Mt 5.9

A konfliktusokat zömmel elkerülte. Egy eset van a Bibliában, amikor “erőszakot” alkalmazott. Amikor a pénzváltókat kikergette a Jeruzsálemi templomból.

Sosem állt le senkivel vitatkozni vagy érvelni hitelvekről. Képviselte azt, amit megértett a világból, s közben meghagyta az igazát mindenkinek. Csupán akkor volt indulatos, amikor az emberi butaságot és önzést állították az Istennel való kapcsolat helyébe.

A bennünk lezajló történések zömmel pont azért rémítenek meg minket, mert azokat a fajta választásokat nehezítik meg, hogy minek szentelünk figyelmet, s minek nem.

Miközben meg a külső környezetünk mindent elkövet azért, hogy olyasmit érjenek el nálunk, ami szerintük jó, hasznos és megfelelő. S közben a mi saját érdekeink egyszerűen nem kerülnek előtérbe, mert a külső és belső kényszerek ezeket felülírják.

Ahhoz, hogy ezen hatásokat hogyan lehet hatástalanítani, tucatnyi módszert ismerek magam is. De ezek zömmel csak felülírni próbálják ezeket, ahelyett hogy azt tanítanák meg, miként lehet elengedni a belső világunk akadályai —>

Az igaz szó érték, de sokan félnek tőle

“Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.” Mt 9.10

Jézus boldogságra való törekvése nem volt elvakult. Pontosan tudta, hogy amit tesz, az szembe megy kora “erkölcsével”, a látszatnak, az érdeknek és a kialakult rendnek. Pontosan tudta, hogy őt sokan nem fogják szeretni, mert az ego akkor a legveszélyesebb, amikor a vesztét érzi.

Jézus nem mondott ellent az írásnak sem, de mindig megmutatta azt a pontot, ahol az egész helyzet kifordított voltát vissza tudja fordítani. S pontosan tudta, hogy ezzel nem mindenkinél lesz népszerű. Ma egy Jézust ugyanúgy megfeszítenének, ha arányaiban egy akkora mozgalmat indítana el, mint amit elindított az ókori Palesztinában.

“Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.” Mt 9.11

Tisztában volt azzal a ténnyel is, hogy aki a szabályokat és előírásokat szó szerint veszi, az beleköthet. De ez nem jelentett gondot számára. Tudta, aki beáll a sorba, az pontosan azt a középszerű és végül is szenvedéssel teli életet fogja elnyerni, mint mindenki más is. És az ő célja nem az volt.

Életünk célja a boldogság és az öröm

Egy igen fontos pont kerül itt előtérbe, ami sok vallási közösségben nekem fura. Félnek megélni az örömet. Miközben az örömhírről beszélnek. Meg kárhozatról, bűnről és az erkölcstelen élet következményéről, a pokolról.

Abból a szemszögből, hogy az életünk minden pillanata a belülről megjelenő öröm ünnepévé válhat, az egész kárhozattal való riogatás visszataszítóvá válik.

A boldogság sokkal többet adhat az életünkhöz, mint az elképzelések révén megelevenedő szabályok. Természetesen a másik véglet, a totális materializmus sem vezet sehova.

Tucatnyi kabát és táska, az ehetetlen és kőkemény ékszerek nem lehetnek helyettünk boldogok, s a megszerzésük keserédes boldogsága is nagyon mulandó. Pont ezért buzdít Jézus állandóan a boldogság és az öröm megélésére:

“Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” Mt 9.12

Minden helyzetbe érdemes beleadni mindazt, amink van. A tudásunk, a képességünk és a kreativitásunk legjavát. Mert a mindennapok taposómalma önmagában csak megnyomorítja a lelket, s nem hoz valódi örömet és boldogságot az életünkbe.

modern jézus szobor
Lehet, hogy polgárpukkasztó ez a Jézus ábrázolás. De mégis jobb képet ad a boldogság mai megtapasztalásáról, mint az álszent vagy az önmarcangoló kesergés…

A boldogság megtapasztalásának egyik legfőbb kulcsa, hogy képesek legyünk megélni és átélni a szeretet érzését. Tudom, ezt már rengetegen leírták, pont azért már közhely számba megy. De ettől még igaz.

A mindennapokban a nehézséget az okozza, hogy sokan a szeretet és szerelmet összekeverik a ragaszkodással és a személyválogatással. Ami egy hatalmas nagy csapdahelyzet, mert amikortól egy korábban szeretet ember már nem úgy viselkedik, ahogy az nekünk jó, ezernyi feszültség jelenik meg az életünkben.

Ezért én a szeretet megélésének mikéntjét egy klasszikus írás, Pál apostol 1. Korinthosziakhoz írt levele alapján szoktam megvizsgálni a magam életében:

A szeretet dicsérete (1Kor12) —>


Ki mondja mindezt?

Kapcsolódó írásaim

Mutasd meg ezt az írást az ismerőseidnek is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..